Mint ahogy az előző bejegyzésben ígértem, most a porzásról lesz szó. Ha a chilink már virágzik, akkor a termésekhez előbb szüksége lesz beporzásra, amit a természetben a rovarok végeznek helyettünk. Ha azonban nem vagyunk benne biztosak, hogy ez megtörténik saját termesztői környezetünkben (mint pl. egy 4. emeleti tömblakás erkélyén, ahol én termesztek), akkor nekünk kell elvégezni a feladatot. Ez abból áll, hogy a virágport át kell juttatnunk a porzókról a bibére.
A virágok:
A porzáshoz megfelelő lehet egy nagyon finom ecset. Én ilyet használok, már ez is kicsit durvább, mint ami ideális lenne:
Semmi mást nem kell tennünk, mint nagyon óvatosan megsimogatjuk a virág közepén lévő porzókat és bibét, ügyelve rá, hogy közben ne törjük le.
A szálló virágport közben egyébként szabad szemmel is láthatjuk, ha eléggé figyelünk (és ha jó a szemünk). Ha sikerrel jártunk, akkor a virágok közepéből növekedésnek indulnak gyönyörű paprikáink:
A következő bejegyzésben az első beérésekről és aratásról lesz szó.
